*-Ildi szemszöge-*
- Ildi! - kiabált utánam anya.
- Hagyd csak! Majd én megnézem. - mondta Harry, majd felsétált utánam. Kop-kop-kop kopogtatott az ajtón.
- Ki az? - szipogtam.
-Csak én vagyok. - mondta Harry. A nevét nem js kell mondania, mert ezer közül is felismerem a hangját. - Bejöhetek? - kérdezte.
- Gyere! - mondtam, majd feltápászkodtam az ágyról és felálltam.
- Mi a baj hugi? - ekkor már csak szipogtam, de ahogy láttam az aggodalmat a szemében, rögtön zokogni kezdtem, és szorosan megöleltem. Ő csak szorosan ölelt, a hátamat simogatta és nem szólt semmit.
- Elegem van már a suliból. Folyton piszkálnak. Elég volt! Nem megyek vissza többet. - mondtam szipogva, ő meg csak nézett, és egy zsepit nyújtott.
-Ne sírj mert már kezdesz úgy kinézni mint aki most szabadult egy horrorfilmből. - mondta mosolyogva. Ahogy belenéztem a tükörbe, rögtön elnevettem magam, mert a sminkem teljesen elfolyt. Mind a ketten nevettünk. - Miért nem mondod el nekik, hogy ki is vagy? - kérdezte.
- Épp ezt tettem ma, de csak kiröhögtek és azt mondták hogy szánalmas vagyok meg stb. - mondtam.
- Akkor holnap bemegyek és megmutatjuk, hogy tesók vagyunk. - felelte, majd megölelt. Az este további részében beszélgettünk, nevettünk, párnacsatáztunk, baromkodtunk. Harry a világ legjobb bátyja.
Másnap a harmadik órán az igazgató kíséretében, Harry lépett be a terembe.
- Ildikó, magát keresi a bátya. - mondta az igazgató. A teremben az összes lány olvadozott, és amikor az igazgató a nevemet mondta, megölte őket a méreg. Kimentünk a teremből, és mondta Harry, hogy elkért az igazgatótól mára. Visszamentem a terembe az igazgatóval, és amíg én elpakoltam, ő elmondta a tanárnak, hogy mi a szitu. Nagyon jó volt látni, hogy milyen irigyek azok a lányok.
Mikor beültünk a kocsiba, , megkérdeztem Harryt, hogy miért kért ki.
- Tudod most lesz a következő turnénk a fiúkkal, ami 6 hónap és holnap hajnalban indulunk, úgyhogy előtte szerettem volna veled lenni. - mondta, és amilyen boldog voltam eddig, olyan szomorú lettem most. Könnyezni kezdtem.
- De Harry, én addig nem fogom kibírni nélküled. - mondtam.
- Én se nélküled, de majd minden nap skypolunk meg beszélünk telefonon. Ígérem, minden nap felhívlak. - mondta, majd elindultunk. Mikor hazaértünk, felmentünk a szobájába, és segítettem neki összepakkolni.
- És Emesével mi lesz? - kérdeztem.
- Vele már megbeszéltem, hogy minden nap beszélünk. - mosolygott.
- Nehogy hülyeséget csinálj és megcsald, mert megöllek! - figyelmeztettem vigyorogva.
- Ildi, kinézed belőlem? Hát én vagyok maga az angyal! - mondta, majd hirtelen belenyúltam a bőröndjébe, és amit értem, kikaptam és fejbe csaptam vele. Ez a valami egy fekete boxer volt. Nevetni kezdtünk, majd ő az egyik pólóját kapta elő és azzal csapott meg. És egy öt percen keresztül ruhacsatáztunk, majd kifulladva az ágyára dőltünk.
- Annyira fogsz hiányozni. - mondtam.
-Te is nekem.- mondta, majd adott egy puszit a fejemre. Az est további részében megint csak beszéltünk, hülyéskedtünk és táncoltunk is amit nem szoktunk, de Harry beindította ezt-> http://m.youtube.com/watch?v=R3sKQ22X5jU&desktop_uri=%2Fwatch%3Fv%3DR3sKQ22X5jU . Pont így táncoltunk mi is. Annyit nevettünk. Harry nagyon hülye. Meg persze én is. Aztán elénekeltük a riszálom úgy is úgy is- t. Jaj nem tudom, hogy bírok ki 6 hónapot nélküle.
~ ~ ~ 6 hónappal később ~ ~ ~
Olyan boldog vagyok. Éppen a reptér felé haladunk. Ma jönnek haza Harryék. Ez a hat hónap életem legrosszabb és leghosszabb 6 hónapja volt. Minden este sírtam, annyira hiányzott Harry. De ma végre hazajönnek.
Minket beküldtek egy szobába a reptéren, hogy a rajongóktól elzártan üdvözölhessük őket. Mind az öt fiú családja kapott egy külön szobát. Mikor nyílt az ajtó, felpattantam, és ahogy Harry belépett, odarohantam hozzá, és sírni kezdtem és olyan szorosan öleltem, hogy majd meg fulladt. ( De ő is engem. )
- Annyira hiányoztál. - mondtam sírva.
- Te is nekem. - mondta. Egész úton hazafelé mesélt, és mikor hazaértünk, felmentünk a szobájába, és ott beszéltünk tovább kettesben, közben meg kipakoltunk a bőröndjéből.
- És tetszik már neked valaki? - kérdezte mosolyogva.
- Még mindig ugyan az akiről tudsz. - mondtam a földet nézve.
- Ja, Liam? Akkor még azóta se volt senkid mióta elmentünk?
- Nem. - mondtam szomorúan.
- Ne szomorkodj. Majd lesz. - mosolygott
- Inkább hagyjuk ezt a témát. - mondtam.
- Jó rendbe. Amúgy holnap próbálunk, mert szombaton este fellépünk. Nem jössz el velem? Mármint a próbára, mert szombaton remélem jössz. - kérdezte.
- Persze, hogy megyek, és szívesen elmegyek veled holnap is. - feleltem.
- Oké, akkor elmegyek a suliba érted, ne mászkálj ilyen hidegbe. - mondta. - Végül is tél van.
- Rendben. Viszont most megyek aludni mert már késő van. Szia. Aludj jól. - köszöntem el.
- Oké, te is, szép álmokat!- mondta, majd megölelt, és adott egy puszit a homlokomra.
Másnap ahogy kiléptem a sulikapun, kerestem Harryt, de nem láttam sehol
- Ildi! - kiabált valaki. Ösztönösen a hang irányába fordítottam a fejem. Ott volt Harry kocsija, de ő nem. Helyette Liam intett, hogy menjek oda. Persze az osztálytársaim már ott álltak és autogrammot, meg közös képet kérni.
- Szia. - köszöntem.
- Szia. Harry nem tudott érted jönni, mert nem tudja a tánclépéseket és a koreográfus nem engedte el. - vigyorgott. - Ezért én jöttem érted.
- Nem értem, minek nektek koreográfus. Hisz a színpadon sosem azt csináljátok amit kéne. - vigyorogtam, majd beszálltunk a kocsiba.
- Én se értem, de hát ez van. - mosolygott
.
A próbán nagyon jók
voltak. Annyit röhögtem rajtuk, és azon, hogy a koreográfus már tiszta
ideg volt, mert sose azt csinálták amit kellene.
-Rendben. Mivel csak Liam csinálta jól, ő már elmehet. Ti négyen viszont újra.- rikácsolt hisztérika.
- Ildi. Késő van már. Haza kéne menned. Liam, nem kísérnéd haza? - szervezkedett Harry. Bár nagyon örüktem neki.
- De persze. De szerintem menjünk gyalog. Én úgy is gyalog vagyok, és nem is laktok messze. - mondta.
- Oké. Sziasztok. - köszöntem el mindenkitől. Ők is köszöntek. Mikor elindultunk, odakint hatalmas pelyhekben hullott a hó. Minden olyan szép volt. Amíg egy tócsára nem léptem ami be volt fagyva és hátra estem...volna ha nem lett volna ott Liam aki elkapott.
- Jól vagy, nem ütötted meg magad? - kérdezte, és láttam rajta, hogy mindjárt elneveti magát.
- Igen és nem és köszi! - tört ki belőlem a röhögés. Mind a ketten nevettünk, és tovább indultunk. Nagyon hideg volt kint. - A kezem teljesen lefagyott. - jegyeztem meg. Liam vette az adást és megfogta. Így sétáltunk tovább.
- Azt mondta a bátyád, hogy bejövök neked. Igaz ez? - kérdezte. Ezek hallatán olyan ideges lettem, azt hittem, hogy amit Harrynek elmondok, az köztünk marad.
- Nem dehogy is. Nem tudom miért hazudozik Harry. - mondtam flegmán.
- Pedig nekem nem úgy tűnik. - mondta mosolyogva, és a szemembe nézett.
- Jó, tudod mit, tényleg bejössz nekem, sőt szeretlek Liam. Ezt akartad hallani? Most jobb? - kérdeztem, és sírni kezdtem majd sietve elindultam. Liam utánnam szaladt, megelőzött és megállt előttem, majd megfogta az arcomat, és a szemembe nézett.
- Ne sírj. Képzeld, igen ezt akartam hallani és igen most jobb. De nem azért, mert ki akarlak röhögni vagy ilyesmi. Azért, mert SZERETLEK. - mondta, majd lágyan megcsókolt. Még nem csókolt meg egy fiú se, és ez most olyan tökéletes volt. Melegséggel töltötte el az egész testemet. - Már nagyon régóta így érzek irántad. Amióta először megláttalak. Csak eddig nem mertem bevallani Harry miatt. És ha azt hiszed, hogy Harry ezt csak úgy kikotyogta nekem? Akkor elmondom, hogy beszélgettünk Harryvel, és végre el mertem neki mondani, hogy tetszel. És akkor mondta el. Úgyhogy ne haragudj rá. És még egy kérdésem van. Lennél a barátnőm? - mosolygott. Nem tudtam megszólalni, így könnyes szemmel, mosolyogva bólintottam kettőt. Erre Liam megint megcsókolt, majd megfogta a kezetem, és úgy mentünk hazáig. A ház előtt adott egy utolsó puszit és elment. Bementem a házba, és felmentem a szobámba. Negyed óra múlva megjött Harry és az ajtómon kopogtatott.
- Bejöhetek? - kérdezte és az ajtót kicsit kinyitva a fejét bedugta és kukucskált, én pedig egy párnát dobtam neki. - Héj. - mondta hisztérikusan. Majd bejött, és leült mellém az ágyra.
- Te olyan sunyi vagy.
- Most miért? - értetlenkedett.
- Azért mert te mindent tudtál, és nekem nem mondtad el. - mondtam.
- És mi történt? - kérdezte. Én mindent elmeséltem neki ő meg csak mosolygott.
Egy hónap telt el az óta, hogy összejöttünk Liammel. Ma anyáék elmennek vacsorára, Harry pedig Emesénél alszik. Az a durva, hogy Emese Liam húga. Nagyon vicces. Mikor Liam megérkezett, Harry akkor vette a kabátját.
- Szia! - üdvözöltem és megcsókoltam.
- Sziasztok! - köszönt.
- Szia. Én most megyek. Liam vigyázz a húgomra mert megöllek. Sziasztok! - viccelődött Harry, majd kilépett az ajtón.
- Persze. Szia! - mondta Liam, és a sziás részt én is vele együtt.
- Akkor mit csináljunk? - kérdeztem.
- Nekem van egy ötletem. - vigyorgott, majd megcsókolt. - Persze csak ha te is szeretnéd. Tudok várni nekem nem gond ha nem. - mosolygott. Bár még nem voltam együtt senkivel, de amilyen édesen mondta ezeket Liam, nem bírtam ellenállni. Megcsókoltam, majd megfogtam a kezét és felvittem a szobámba. Ott újra megcsókoltam, ő pedig felkapott, elvitt az ágyamig, és gyengéden lefektetett. Mélyen belenézett a szemembe, és így szólt. - Biztos, hogy akarod? Nem akarlak siettetni. Én tu..... - mondta, de egy újabb csókkal elhallgattattam.
- Liam. Semminél sem akarom jobban. Csak vigyázz kérlek! - mondtam.
- Ígérem. - felelte és megcsókolt, majd gyengéd puszikat lehelt a nyakamra, és a pólómat elkezdte felfelé húzni, majd levette és a földre dobta. Én is megszabadítottam a pólójától.Ekkor levette a melltartómat. - Annyira gyönyörű vagy. - mondta, majd megint csókolni kezdett. Nagyon ideges voltam, de a szavai és csókjai olyan nyugtatóak voltak. Lágy puszikkal halmozta el a hasamat , majd amikor a gatyámhoz ért, kigombolta, és levette. Egyszál bugyiban voltam, és mivel őrajta még rajta volt a nadrág, ezért megszabadítottam tőle. Már a boxeren keresztül is láttam, mekkora hatalmas van neki. Egy pillanatra lefagytam. Majd megint megcsókolt, és közben simogatni kezdett bugyin keresztül. Minden érintése egyre jobban felizgatott. Majd megállt, és levette a bugyimat is. Egy kicsit kínosan éreztem magam mert nagyon szégyellős vagyok. De ez elszállt amikor megint csak megcsókolt. - Ez lehet hogy kellemetlen lesz egy kicsit. - mondta, majd megnyalta két ujját, belém tolta és mozgatni kedzte. Ez nem fájt, inkább élveztem. Ezt jelezve apró nyögések hagyták el a számat. A plafont néztem és arra lettem figyelmes, hogy Liam abbahagyta amikor már olyan közel voltam. Ekkor odanéztem, és hirtelen punya nyelvét éreztem ott, ahol eddig az ujjai voltak. Olyan jó ézrés volt és olyan jól csinálta, hogy fél perc alatt a csúcson voltam.
- Ahhwww! - ziháltam.
- Édes vagy. - vigyorgott Liam, miután eszméletlen sexy módon megnyalta alsó ajkát.
- Én jövök. - mondtam, és feltápászkodtam, bár fogalmam sem volt mit is kell tennem.
- Nem. Ez ma a te estéd. - mondta, majd ahogy közelített én visszadőltem az ágyra és megint megcsókolt. - Mehet? - kérdezte.
- Igen, csak nagyon vigyázz. - mondtam. Levette a boxerét, feltette az óvszert, és bepozicionálta magát. Elkezdett behatolni. Legszívesebben sikítottam volna a fájdalomtól de nem tettem. Már majdnem teljesen bennem volt, amikor egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
- Ne haragudj. Nem akartam. De mostmár csak jobb lesz. - mondta, majd méglassabban, mégbentebb hatolt. Ekkor már teljes hosszával bennem volt. A fájdalom iszonyatos volt, de Liam csókjaitól enyhült. Mikor már egyáltalán nem fájt, mozogni kezdett. Ekkor újra éreztem a fájdalmat de már sokkal enyhébben. És hamar el is múlt. Ekkor Liam fokozatosan gyorsított, majd a végén eszméletlen tempót diktált. Mikor kifulladt, a mellkasomra borult és fordított a helyzetünkön. Most én voltam felül. Ugyan abban a tempóban kezdtem mozogni, amiben Liam abba hagyta, és nem is kellett sok, egyszerre elmentünk. Fáradtan feküdtem Liam mellé.
- Szeretlek Ildi! - mondta.
- Én is. - feleltem. Egy negyed óráig feküdtünk, majd lefürdöttünk egy kád forró vízben, és elmentünk aludni. Már aludtunk, mikor anyáék hazaértek. Másnap Liam délután ment el és ebédre Harry is hazajött Emesével. Mikor Liamék hazamentek, Harryvel felmentünk, és beszélgetni kezdtünk.
Két év telt el az óta, hogy Liammel először voltunk együtt. Harry és Emese már két hónapja szakítottak. Azt mondták, hogy már nem éreznek egymás iránt semmit. Liammel találkoztunk ma. Azt mondta nagyon fontos. Kiderült, hogy szakítani akart velem. Zokogva rohantam fel a szobámba mikor hazaértem. Harry jött utánam.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Szakított velem. - szipogtam. Harry a földet nézte.
- Ne aggódj, majd találsz magadnak valakit. Valakit aki sokkal jobban fog szeretni. - mondta. Nem tudom mi ütött belém, de megcsókoltam.
- Ne haragudj! - mondtam mire ő visszacsókolt.
- Szeretlek Ildi! - mondta, majd lesütötte a szemeit.
- Én is téged Harry. - mondtam majd csókolózni kezdtünk. Azon kaptunk magunkat, hogy már mind a ketten szinte meszetelenek vagyunk. - Ne haragudj Harry.
- Akarlak! - mondta majd folytattuk a csókcsatát. Mikor már egyikünkön sem volt ruha, egymás után kielégítettük a másikat. Ekkor hanyadt feküdtem az ágyon, Harry pedig elhelyezkedett a lábaim közt. Belémhatolt és mozogni kezdett. Nem kellett sok, mind a ketten elmentünk. - Hülye vagyok, hogy csak most jöttem rá, hogy te kellesz nekem. De mostmár tudom. - mondta.
- És mi lesz anyáékkal? - kérdeztem.
- Ők nem szólhatnak semmit. Nem vagyunk vérszerinti testvérek. - mondta, majd megölelt, megcsókolt és elaludtunk.
The end! ♥
-Rendben. Mivel csak Liam csinálta jól, ő már elmehet. Ti négyen viszont újra.- rikácsolt hisztérika.
- Ildi. Késő van már. Haza kéne menned. Liam, nem kísérnéd haza? - szervezkedett Harry. Bár nagyon örüktem neki.
- De persze. De szerintem menjünk gyalog. Én úgy is gyalog vagyok, és nem is laktok messze. - mondta.
- Oké. Sziasztok. - köszöntem el mindenkitől. Ők is köszöntek. Mikor elindultunk, odakint hatalmas pelyhekben hullott a hó. Minden olyan szép volt. Amíg egy tócsára nem léptem ami be volt fagyva és hátra estem...volna ha nem lett volna ott Liam aki elkapott.
- Jól vagy, nem ütötted meg magad? - kérdezte, és láttam rajta, hogy mindjárt elneveti magát.
- Igen és nem és köszi! - tört ki belőlem a röhögés. Mind a ketten nevettünk, és tovább indultunk. Nagyon hideg volt kint. - A kezem teljesen lefagyott. - jegyeztem meg. Liam vette az adást és megfogta. Így sétáltunk tovább.
- Azt mondta a bátyád, hogy bejövök neked. Igaz ez? - kérdezte. Ezek hallatán olyan ideges lettem, azt hittem, hogy amit Harrynek elmondok, az köztünk marad.
- Nem dehogy is. Nem tudom miért hazudozik Harry. - mondtam flegmán.
- Pedig nekem nem úgy tűnik. - mondta mosolyogva, és a szemembe nézett.
- Jó, tudod mit, tényleg bejössz nekem, sőt szeretlek Liam. Ezt akartad hallani? Most jobb? - kérdeztem, és sírni kezdtem majd sietve elindultam. Liam utánnam szaladt, megelőzött és megállt előttem, majd megfogta az arcomat, és a szemembe nézett.
- Ne sírj. Képzeld, igen ezt akartam hallani és igen most jobb. De nem azért, mert ki akarlak röhögni vagy ilyesmi. Azért, mert SZERETLEK. - mondta, majd lágyan megcsókolt. Még nem csókolt meg egy fiú se, és ez most olyan tökéletes volt. Melegséggel töltötte el az egész testemet. - Már nagyon régóta így érzek irántad. Amióta először megláttalak. Csak eddig nem mertem bevallani Harry miatt. És ha azt hiszed, hogy Harry ezt csak úgy kikotyogta nekem? Akkor elmondom, hogy beszélgettünk Harryvel, és végre el mertem neki mondani, hogy tetszel. És akkor mondta el. Úgyhogy ne haragudj rá. És még egy kérdésem van. Lennél a barátnőm? - mosolygott. Nem tudtam megszólalni, így könnyes szemmel, mosolyogva bólintottam kettőt. Erre Liam megint megcsókolt, majd megfogta a kezetem, és úgy mentünk hazáig. A ház előtt adott egy utolsó puszit és elment. Bementem a házba, és felmentem a szobámba. Negyed óra múlva megjött Harry és az ajtómon kopogtatott.
- Bejöhetek? - kérdezte és az ajtót kicsit kinyitva a fejét bedugta és kukucskált, én pedig egy párnát dobtam neki. - Héj. - mondta hisztérikusan. Majd bejött, és leült mellém az ágyra.
- Te olyan sunyi vagy.
- Most miért? - értetlenkedett.
- Azért mert te mindent tudtál, és nekem nem mondtad el. - mondtam.
- És mi történt? - kérdezte. Én mindent elmeséltem neki ő meg csak mosolygott.
Egy hónap telt el az óta, hogy összejöttünk Liammel. Ma anyáék elmennek vacsorára, Harry pedig Emesénél alszik. Az a durva, hogy Emese Liam húga. Nagyon vicces. Mikor Liam megérkezett, Harry akkor vette a kabátját.
- Szia! - üdvözöltem és megcsókoltam.
- Sziasztok! - köszönt.
- Szia. Én most megyek. Liam vigyázz a húgomra mert megöllek. Sziasztok! - viccelődött Harry, majd kilépett az ajtón.
- Persze. Szia! - mondta Liam, és a sziás részt én is vele együtt.
- Akkor mit csináljunk? - kérdeztem.
- Nekem van egy ötletem. - vigyorgott, majd megcsókolt. - Persze csak ha te is szeretnéd. Tudok várni nekem nem gond ha nem. - mosolygott. Bár még nem voltam együtt senkivel, de amilyen édesen mondta ezeket Liam, nem bírtam ellenállni. Megcsókoltam, majd megfogtam a kezét és felvittem a szobámba. Ott újra megcsókoltam, ő pedig felkapott, elvitt az ágyamig, és gyengéden lefektetett. Mélyen belenézett a szemembe, és így szólt. - Biztos, hogy akarod? Nem akarlak siettetni. Én tu..... - mondta, de egy újabb csókkal elhallgattattam.
- Liam. Semminél sem akarom jobban. Csak vigyázz kérlek! - mondtam.
- Ígérem. - felelte és megcsókolt, majd gyengéd puszikat lehelt a nyakamra, és a pólómat elkezdte felfelé húzni, majd levette és a földre dobta. Én is megszabadítottam a pólójától.Ekkor levette a melltartómat. - Annyira gyönyörű vagy. - mondta, majd megint csókolni kezdett. Nagyon ideges voltam, de a szavai és csókjai olyan nyugtatóak voltak. Lágy puszikkal halmozta el a hasamat , majd amikor a gatyámhoz ért, kigombolta, és levette. Egyszál bugyiban voltam, és mivel őrajta még rajta volt a nadrág, ezért megszabadítottam tőle. Már a boxeren keresztül is láttam, mekkora hatalmas van neki. Egy pillanatra lefagytam. Majd megint megcsókolt, és közben simogatni kezdett bugyin keresztül. Minden érintése egyre jobban felizgatott. Majd megállt, és levette a bugyimat is. Egy kicsit kínosan éreztem magam mert nagyon szégyellős vagyok. De ez elszállt amikor megint csak megcsókolt. - Ez lehet hogy kellemetlen lesz egy kicsit. - mondta, majd megnyalta két ujját, belém tolta és mozgatni kedzte. Ez nem fájt, inkább élveztem. Ezt jelezve apró nyögések hagyták el a számat. A plafont néztem és arra lettem figyelmes, hogy Liam abbahagyta amikor már olyan közel voltam. Ekkor odanéztem, és hirtelen punya nyelvét éreztem ott, ahol eddig az ujjai voltak. Olyan jó ézrés volt és olyan jól csinálta, hogy fél perc alatt a csúcson voltam.
- Ahhwww! - ziháltam.
- Édes vagy. - vigyorgott Liam, miután eszméletlen sexy módon megnyalta alsó ajkát.
- Én jövök. - mondtam, és feltápászkodtam, bár fogalmam sem volt mit is kell tennem.
- Nem. Ez ma a te estéd. - mondta, majd ahogy közelített én visszadőltem az ágyra és megint megcsókolt. - Mehet? - kérdezte.
- Igen, csak nagyon vigyázz. - mondtam. Levette a boxerét, feltette az óvszert, és bepozicionálta magát. Elkezdett behatolni. Legszívesebben sikítottam volna a fájdalomtól de nem tettem. Már majdnem teljesen bennem volt, amikor egy könnycsepp gördült végig az arcomon.
- Ne haragudj. Nem akartam. De mostmár csak jobb lesz. - mondta, majd méglassabban, mégbentebb hatolt. Ekkor már teljes hosszával bennem volt. A fájdalom iszonyatos volt, de Liam csókjaitól enyhült. Mikor már egyáltalán nem fájt, mozogni kezdett. Ekkor újra éreztem a fájdalmat de már sokkal enyhébben. És hamar el is múlt. Ekkor Liam fokozatosan gyorsított, majd a végén eszméletlen tempót diktált. Mikor kifulladt, a mellkasomra borult és fordított a helyzetünkön. Most én voltam felül. Ugyan abban a tempóban kezdtem mozogni, amiben Liam abba hagyta, és nem is kellett sok, egyszerre elmentünk. Fáradtan feküdtem Liam mellé.
- Szeretlek Ildi! - mondta.
- Én is. - feleltem. Egy negyed óráig feküdtünk, majd lefürdöttünk egy kád forró vízben, és elmentünk aludni. Már aludtunk, mikor anyáék hazaértek. Másnap Liam délután ment el és ebédre Harry is hazajött Emesével. Mikor Liamék hazamentek, Harryvel felmentünk, és beszélgetni kezdtünk.
Két év telt el az óta, hogy Liammel először voltunk együtt. Harry és Emese már két hónapja szakítottak. Azt mondták, hogy már nem éreznek egymás iránt semmit. Liammel találkoztunk ma. Azt mondta nagyon fontos. Kiderült, hogy szakítani akart velem. Zokogva rohantam fel a szobámba mikor hazaértem. Harry jött utánam.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva.
- Szakított velem. - szipogtam. Harry a földet nézte.
- Ne aggódj, majd találsz magadnak valakit. Valakit aki sokkal jobban fog szeretni. - mondta. Nem tudom mi ütött belém, de megcsókoltam.
- Ne haragudj! - mondtam mire ő visszacsókolt.
- Szeretlek Ildi! - mondta, majd lesütötte a szemeit.
- Én is téged Harry. - mondtam majd csókolózni kezdtünk. Azon kaptunk magunkat, hogy már mind a ketten szinte meszetelenek vagyunk. - Ne haragudj Harry.
- Akarlak! - mondta majd folytattuk a csókcsatát. Mikor már egyikünkön sem volt ruha, egymás után kielégítettük a másikat. Ekkor hanyadt feküdtem az ágyon, Harry pedig elhelyezkedett a lábaim közt. Belémhatolt és mozogni kezdett. Nem kellett sok, mind a ketten elmentünk. - Hülye vagyok, hogy csak most jöttem rá, hogy te kellesz nekem. De mostmár tudom. - mondta.
- És mi lesz anyáékkal? - kérdeztem.
- Ők nem szólhatnak semmit. Nem vagyunk vérszerinti testvérek. - mondta, majd megölelt, megcsókolt és elaludtunk.
The end! ♥
Köszi :)
VálaszTörlés