*-Ildi szemszöge-*
Már 3 éve, hogy szakítottunk Liammel, mert egy bulin megcsalt. És holnap újra látni fogom, mivel Emese elhívott az egyik koncertjükre, Londonba. Épp most értünk a szállodába, de nagyon kimerített a repülőút úgyhogy megyünk is aludni. Már várom a holnapot.
Másnap dél körül kezdtünk készülődni.
Emese:
Én:
A koncert eszméletlen volt. Beálltunk a sorba, mert Emese autogramot akart kérni. Ha már itt vagyunk, én is kérek. Utolsók voltunk a sorban. Emese előttem volt. Odaadta Liamnek, ő aláírta, és Emese tovább ment Harryhez, és most én toltam oda a lapot Liamnek. - Kinek írhatom? - kérdezte.
- Ildikónak. - mondtam, mire ő felkapta a fejét.
- Ez nem lehet. Tényleg te vagy az? Csak álmodom. - értetlenkedett.
- Nem, Liam. Tényleg én vagyok. - mosolyogtam. Felállt, megkerülte az asztalt, és odajött hozzám.
- Annyira hiányoztál. Meg tudsz nekem bocsájtani? - kérdezte.
- Ahhoz tenned is kéne valamit. Nem gondolod? - kérdeztem. Mosolygott, majd közelíteni kezdett, és mikor már majdnem találkozott a szánk, elhúztam a fejem. - Nem fogom megkönnyíteni a dolgod. Ennyi...jár nekem. - incselkedtem, miközben Liam csak lesett. Ekkor már a többi srác is rájött, hogy ki vagyok és üdvözöltek. - Nekünk most mennünk kell. - mondtam, majd elbúcsúztunk, és elmentünk Emesével.
Másnap kaptam egy sms-t Liamtől. Küldött egy címet és azt írta, hogy menjek el oda, mert sürgős. Gyorsan felöltöztem és elkészültem, elindultam. Így néztem ki:
Egy club-hoz értem, és bekopogtam. Harry nyitott ajtót, behívott, megmutatta merre menjek, és kiment. Egy újabb ajtóhoz értem, és benyitottam. Odabent sötét volt. Csak gyertyákat láttam mindenfelé a földön, és amikor felnéztem, a terem közepén ott ült Liam egy széken, egy gitárral a kezében, és elkezdte játszani a világ legszebb dalát, a Little thingst. Mikor elkezdett énekelni, eszembe jutott minden régi szép emlék. Az első csók. Esett az eső, és mi kint álltunk. Az első együttlétünk. Vele volt az első, és minden olyan tökéletes volt. Annyira gyengéden viselkedett velem. És a rengeteg hülyeségünk. És amikor oda ért, hogy "I`m in love with you" , akkor elkezdtek potyogni a könnyeim. Rájöttem, hogy nekem Liamen kívül nem kell senki. Mikor végigénekelte a dalt, odamentem hozzá, és megcsókoltam.
- Szeretlek Ildi! És hatalmas hibát követtem el, amikor....- kezdte, de nem akartam hallani, és megint megcsókoltam.
- Semmi baj Liam. - mondtam, majd ő csókolt meg, és hosszas csókcsata vette kezdetét. Már annyira hiányzott minden érintése. Levette a dzsekimet, és a pólómat is húzta felfelé, majd megszabadított tőle. Én is levettem az ő felsőjét, és végighúztam a kezem, kidolgozott felsőtestén. Megfogta a kezem, és bevitt egy öltöző szerű helységbe, majd derekamnál fogva magához húzott, és megint csókolni kezdett. Elbotorkáltunk a helységben lévő kanapéig, én lefeküdtem, ő pedig fölém mászott. Mind a ketten annyira be voltunk indulva, hogy nem húztuk az időt, rögtön a lényegre tértünk. Levette a gatyámat és a bugyimat, én pedig a nadrágját és a boxerét, majd visszafeküdtem és megint felettem volt. Lassan belém vezette magát, és gyengéden mozogni kezdett. Mikor már megszoktam méretét, jeleztem és gyorsítani kezdett, végül eszméletlen tempót diktált. Mikor kifáradt, megfogott, és felült, miközben húzott magával. Mozogni kezdtem abban a tempóban, amiben Liam abbahagyta. Nyögéseink egyre hangosabbak lettek. - Mindjárt. - nyögtem.
- Én is. - válaszolt Liam. Ekkor egy hangos nyögés kíséretében elmentem, ez Liamet is felvitte a csúcsra, és egy férfias nyögéssel jelezte, hogy ő is elment. Lihegve nyomtam egy csókot a szájára, és lemásztam róla, majd öltözni kezdtünk. Mikor felöltöztünk, Liam odajött hozzám, és megcsókolt, majd a szemembe nézett. - Nem kezdhetnénk újra? - kérdezte.
- Nagyon boldog lennék, ha újra kezdenénk. - mosolyogtam, majd megcsókolt, és elmentünk.
60 év boldog házasság és két gyönyörű gyerek után, Liam 1 éve elhagyott bennünket, és már a mennyekben énekel. Úgy érzem, itt az ideje, hogy utána menjek. A kórházi ágyon fekszek, a gépek pittyegnek, a gyerekeim és az unokáim körülöttem vannak. Már annyira le vagyok gyengülve, hogy beszélni se tudok. Minden levegővétel egyre nehezebb. Az arcom ráncos, a hajam ősz. Az én időm lejárt. És ekkor megpillantottam a szoba sarkában Liamat. Pont úgy nézett ki, mint fiatal korában. Nem szólt semmit, csak mosolygott. Éreztem, hogy itt az idő. Aztán hirtelen semmim se fájt. Idős testem erőtlenül feküdt, a lelkem pedig kilépett a fogságból. A gépek sípolni kezdtek. A családom sírt. Mondani akartam nekik, hogy ne sírjanak, jól vagyok, és újra fiatal. De nem hallották. Csak sírtak. Nem tehettem semmit. Elindultam Liam felé. Mögötte vakító fényt láttam. Odaléptem hozzá, és egy csókkal üdvözöltem, majd megfogta a kezem, és besétáltunk a fénybe. The end.♥